3. Fejezet~I won't be leaving till i finish...

- Tegnap dél óta egy falatot sem ettem !-rogyott le az asztalhoz Ginger, és az előre kikészített késsel egy jó nagy szeletet vágott az omlós húsból, majd a szájába vette. Rajta kívül Liam, Zayn, Harry és a Huntington-nővérek voltak fent.-Ti nem esztek?-intett feléjük.-Kicsit érdekes az íze, még sohasem ettem ilyet, de finom.
Erre Liam, Harry, Henriett és Laura  is helyet foglaltak az asztalnál, egyedül Zayn állt mozdulatlanul.
- Gyere Zayn. -szólt Liam, ahogy ő is hozzálátott.
- Nem hiszem, hogy most lenne gusztusom ehhez. Egyébként sem eszek sertéshúst. -válaszolt. Szeme furcsán csillogott, és nagy fekete karikák övezték.
- Itt meg mi folyik?-pattantak ki hirtelen Louis szemei .-Ki főzött reggelit? -nézett végig a társaságon.
- Nem tudjuk. -nyammogta Ginger, és mindenki megrázta a fejét, hogy bizony ő sem volt.
- Azonnal köpd ki! -parancsolt a húgára, úgy tűnt, előtört belőle a védelmező oroszlán. -Tegnap két ember meghalt, mégis, hogyan van bátorságotok megenni a kikészített reggelit, amit egy titokzatos illető készített elő? Hát nem látjátok a csapdát? -kérdezte.
- Arra gondolsz, hogy mondjuk meg van mérgezve? -kérdezte Laura, aki eddig még nem nyúlt az ételhez.
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs mit kéne gondolnom ezen az egész szigeten.
- Biztos Niall csinálta. És szerintem nem kell attól félnünk, hogy ő meg akarna minket mérgezni, ő még a légynek sem tudna ártani. -mosolygott Liam. -Csak nézzetek rá az aranyos szőke kis buksijára.
- De hol is van ő? -kérdezte Henriett, aki csak nagyon ritkán szólalt meg, teljesen minimumra csökkentette a társalgási szintjét, sütött belőle a gyűlölet, a senkiben nem bízás. A húgán kívül valószínűleg mindenkit gyanúsított, de még talán magát Laura-t is.
Ahogy végignéztek a szobában, egyedül Gabriella aludt még a kanapén, még álmában is úgy festett, mint egy igazi szépségkirálynő, de Sophie és Niall nem voltak a házban.
- Louis-nak igaza van, tényleg nem kéne semmihez sem nyúlnunk, amíg vissza nem jönnek.-mondta Harry, és végül ebben mindenki egyetértett.  Otthagyták a félig megevett reggelit az asztalon.
 Közben Gabriella is felébredt, és tennivalók híján újból megpróbálták minden lehetséges módon felvenni a kapcsolatot a külvilággal, a szabadulás kecsegtető reményével, de továbbra sem jártak sikerrel. Olyan volt ez, mintha két univerzum közé ragadtak volna, ahonnan nincs kiút, és amiről mindenki elfelejtkezett.
- Te meg mit keresel itt?-nyitott be az egyik hálószobába Henriett, ahol Gabriella visszavonulva festette éppen az ajkait egy korallszínű rúzzsal .
- Tudod, mindig jól kell kinéznem, arra az eshetőségre nézve ha mondjuk ez egy Valóság Show, és minden lépésünket kamerák követik.
- Valóság Show? -kacagott gúnyosan Henriett. -A szüleimet, akiknek te az egész karrieredet köszönheted, tegnap gyilkolták meg, és neked máris a hírnév az első gondolatod, meg persze a makulátlan külsőd. Ha az apám nem lett volna, te még mindig egy senki vagy. Ébredj fel! -vágta hozzá a kíméletlen szavakat.
- Miért te többet tettél le az asztalra? Azonkívül, hogy Harry Styles barátnője vagy, viszonylag jó géneket örököltél a szüleidtől, és az apád Anthony Huntington, vagy legalábbis ő volt, semmit nem csináltál egész életedben. Bár amilyen szívtelen  vagy, még azt is eltudom képzelni, hogy te állsz ennek az egésznek a hátterében.
-Ó, hogy engem gyanúsít a dívácska? Nekem egészen más elképzeléseim vannak a gyilkosról. És ha sikerül bebizonyítanom, akkor nem lesz kímélet. -nézett jelentőségteljesen Gabriellára, majd megfordult, hogy távozzon a szobából. Az ajtóból még visszafordult.
-És meg ne lássam, hogy többet a szekrényekben kotorászol, azonnal tedd le anyám kedvenc rúzsát! -mondta, és ezzel kiviharzott.
 Gabriella monotonan folytatta tovább a szépítkezését, bőrét csillámos alapozóval takarta el, szemhéját kifestette, pilláit hatalmasra pödörte, arckifejezése mindvégig kifejezéstelen volt, mintha az előző veszekedés meg sem történt volna.
- Bejöhetek? -kopogott Liam, és miután az énekesnő igenlő választ adott, Liam belépett és leült mellé az ágyra.
- Hallottam a veszekedéseteket, és meg akartam nézni, hogy jól vagy-e. -nézett bátorítóan a lányra.
- Azonkívül, hogy a ruhatáram híján nem tudtam átöltözni, és kénytelen vagyok még mindig a tegnapi ruhámat hordani, megvagyok.
- Tudod, hogy nem erre gondoltam. Előttem nem kell megjátszanod magadat.
- Liam, az, hogy együtt forgattunk egy videoklippet, még nem jelenti azt, hogy ismersz engem.
- De érzem, hogy te nem olyan ember vagy, mint amilyennek Henriett beállít. Sosem volt szimpatikus, mindig is az volt a benyomásom, hogy utál minket, és megrögződése, hogy Harry-nek egyedül kéne szólókarrierbe kezdenie, hátrahagyva minket. Nem tudom miért, de benned megbízom.
 Gabriellán látszott, hogy meglepte a fiú felé irányuló szeretete, és taktikát váltott. Válasz helyett Liam szemébe nézett, majd egyre közelebb került hozzá és szenvedélyesen megcsókolta. Liam pedig viszonozta a közeledését.
Talán egyikük részéről sem volt jó ötlet, bárkit is közel engednie magához ezen a szigeten. Talán csak az volt a cél, hogy a bizalmába férkőzzön, és sebezhetővé tegye.
 De mielőtt bármibe is belemerülhettek volna, kintről hangos kiabálás és jövés-menés hallatszódott.
 Valami történt.
 Kirohantak a többiekhez. Az arcok sápadtak és döbbentek voltak.
Sophie állt középen, aki úgy látszik visszatért a titokzatos eltűnéséből, kezében egy ruha kupacot szorongatott.
- Reggel korán keltem, és úgy gondoltam, járok egyet a parton, kitisztítom a fejemet a sok borzalom után. Ezt találtam hazafelé .-suttogta elfúló hangon.
 Niall bézs nadrágja volt az, a piros pólója és a Vans cipője. A megalvadt vér rászáradt a ruhadarabokra.
- Ne!-kiáltott fel Liam, és látszott rajta, hogy legszívesebben összeroppantana valamit, szemeiben megcsillantak az első könnycseppek. -Ne, ez nem lehet  igaz!
- Niall!-mormogta maga elé Zayn, és most Laurán volt a sor, hogy elkapja a majdnem elájuló fiút.
Louis és Harry elborzadva, hitetlenkedve vették át a kupacot Sophie-től, a kupacot, amely a legjobb barátjukhoz tartozott egykoron. Nem tudtak megszólalni.
 A nadrág zsebéből, egy aprócska papír fecni esett ki, Ginger lehajolt érte, és kihajtogatta.
-I wont' be leaving still I finish stealin every piece of your...lives! -olvasta fel a sorokat, mely megint az egyik One Direction számból származó, kicsit átírt dalszöveg volt.
 Síri csönd telepedett a szobára, hirtelen mindenki rádöbbent, hogy a gyilkos nem csak Diana-t és Anthony-t akarta eltenni láb alól, hanem mindegyiküket.
Mindenkit egytől-egyig.  Szépen sorban.
Hogy mindenki egy előre kitervelt céllal van itt, és senki sem tudhatja, ki lesz a következő.
- Nézd a hátoldalán is van valami felirat.-vette ki Ginger kezéből a papírkát Laura.-Utóirat: Remélem ízlett a különleges reggeli. Sajnos így már nem lesz mit eltemetni a barátotokból...