10. Fejezet~ If you could only turn back time

Drága olvasók hát elérkezett a finálé előtti utolsó titokzatos fejezet is, az utolsó fejezet, amikor még nem lehettek biztosak a gyilkos kilétében. Nagyon megköszönném, ha most mindenki, az is aki általában nem szokott, hagyna egy kommentet a végén, hogy a 10 végig olvasott fejezet után kire tippel. Most van az utolsó lehetőség a találgatásra(: És a mostani fejezetnél szándékosan nem írom le, hogy kinek a szemszögéből van:D Érdemes minden aprócska részletet végiggondolni a legelejétől és akár újraolvasni!
 Ja és el ne felejtsétek holnap 19.30-kor TWITCAM! ( kövessetek twitteren, hogy le ne maradjatok a linkről) és ígérem, hogy nem fogtok unatkozni, mert egyáltalán nem lesz átlagos és megszokott. Jó olvasást xx

Tudta, hogy nincs túl sok esélye, tudta, hogy a előre eltervelt céllal ragadt itt a szigeten.
Hogy az eddigi nyolc áldozat, Diana, Anthony, Niall, Laura, Liam, Gabriella, Henriett és Ginger sem tudott megszabadulni a gyilkos karmai közül. 
Senki sem tudott túljárni az eszén.
Miért sikerülne pont neki? 
Mégis ott dobogott a szívében a remény aprócska csírája, a remény, hogy megbosszulhatja a szeretteit.
 A remény, hogy végre megszabadulhat ebből a rémálomból, ebből a végeláthatatlan vérengzésből és haza térhet, visszatérhet a külvilágba.
Bármennyire is rettegett belülről, nem akarta megadni a gyilkosnak azt az örömöt, hogy vele is végezhessen, hogy ő is egy legyen a sok hulla közül.
Az egyetlen értelmesnek tűnő terv az volt, ha visszamegy a házba bármiféle bizonyíték után kutatva, amiből rájöhet, hogy a maradék pár ember közül ki áll mindennek a hátterében.
 Egy kamera felvétel, egy elejtett személyes holmi, bármi...
Ahogy megindult a ház felé, ő is meglátta a köveket, amit eredetileg Harry útba igazítására rakosgatott ki a Valaki, és ő megindult ugyanazon az útvonalon.
 Nem tudhatta, hogy pár órával ezelőtt ugyanitt sétált az egyik legjobb barátja és, hogy akkor benne is ugyanolyan kételyek  csapongtak, mint most benne. Nem tudta mire számítson, nem tudta életben fog-e maradni.
Amikor felért a házhoz, a kövek mentén ő is a medence partján kötött ki és hiába halt már megannyi ember, még mindig nem tudott hozzászokni ehhez az érzéshez, az érzéshez amikor a szeme elé tárulnak az újabb halottak.
A medence alján fekvő kísértetiesen kinéző összevarrt hasú Sophie mellé most egy újabb hulla is került. És ahogy megpillantotta élettelen göndör hajú barátját, összefacsarodott a szíve.
A fiú a medence szélén hason feküdt, felsőteste meztelen volt. S a dalszöveg felirat most brutálisabb volt, mint valaha. A csupasz bőrére íródtak a szavak, amelyek az együttes egyik legmeghatóbb számának, a Moments-nek a sorait idézték.
If you could only turn back time
Ám utolsó szavacska nem tintával volt rá festve, az utolsó szavacskának, a time-nak a gyilkos sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított. Gombostűkkel rakta ki a betűket, és a megannyi hegyes tűcske mélyen belefúródott Harry húsába.
De ő már nem tudta visszaforgatni az időkerekeit. 
Már senki sem tudta újra életre kelteni az immár tíz halottat.
Szája széléről lecsöppent a méreg, a halálos italt tartalmazó üveg pedig pár centire tőle hevert a földön. Talán ez volt a legelszomorítóbb halál mind közül.
A gyilkos nem a saját kezével végzett Harry-vel, a kisujját sem kellett mozdítania, mégis az őrületbe kergette, elvette a józan eszét majd tálcán kínálta fel neki a lehetőséget a halálra és Harry élt vele. 
Harry önmaga gyilkosa lett.
 A Valakinek sikerült elérnie, hogy a szigetre érkezésük után alig egy nappal mindenki elvesztette a személyiségét, már nem volt senki sem hű a  régi vicces, bolondos karakteréhez, mindenki egy még az árnyékától is félő sablonná változott. Egy sablonná, amit a gyilkos fejlesztett ki, és Harry-nek sem sikerült megőriznie önmagát. 
Élőhalottak lettek.
Barátságok, szerelmek rombolódtak szét, ártatlanok fordultak egymás ellen.
Talán mindenki túlélte volna, ha összefognak?
De Sophie levele már nem volt ott, ő már nem láthatta azt a bizonyítokét, amiből rájöhetett volna, hogy a lány is bűnös volt. A gyilkos azóta eltüntette, és helyette valami teljesen mást hagyott ott neki. Egy egészen másra utaló bizonyítékot.
Fásultan vette kezében a papírfecnit, amit láthatóan egy füzetből téptek ki.


2005.06.10.
Kedves Naplóm! 
Ma utoljára írok neked, mint Ella Gray, ma vagyok utoljára itthon, holnaptól minden megváltozik.
Az álmaim végre megvalósulnak, hamarabb és váratlanabbul, mint remélni mertem volna, hiszen már most tizennégy évesen vár rám Hollywood, a sztárság és a csillogás.
De ennek nagy ára volt. Hallgatnom kellett és én hallgatni fogok egészen a síromig. 
Megígértem. 
Soha senki sem fogja megtudni, hogy aznap este ki gázolta el azt az ártatlan házaspárt, s bár saját szememmel láttam mindent, a tanú vallomáson hallgattam és letagadtam mindent. Cserébe minden az enyém lesz amire csak vártam, cserébe valóra válnak az álmaim
Holnap elutazom, nevem Ella Gray-ről Gabriella Palmer-ré változik, fekete hajamat a legprofibb fodrászok  lenszőkére festik,  az új nevemet és az új arcomat  milliók fogják megismerni, végre híres leszek.
Hátrahagyom ezt a várost, a szürke hétköznapjaimat és annak az éjszakának az emlékét.
Hátrahagyom és sohasem nézek vissza. Soha...


Az írásnak itt vége szakadt, de ennyi is bőven elég volt ahhoz, hogy összeálljon számára a kép. A naplóból kitépett lap oldalán a gyilkos egy üzenetet hagyott.
Találkozzunk az erdő közepén lévő tisztáson és minden kiderül. 

***

Zayn a tisztáson állt. Sötét haját borzolta az esti szellő, szeme kifejezéstelenül fürkészte a fákat.

Várta Louis-t.

Talán ő  volt a gyilkos, aki végre utolsónak le akart számolni vele? 

Vagy talán ártatlan volt, aki az üzenet miatt jött a tisztásra, és várta hogy végre szembenézhessen a gyilkossal?

Az ágak kettényíltak, és megjelent.

Ott állt szembe egymással a gyilkos és az utolsó prédája.