7. Fejezet~Words cut like knives

 A sötét erdő sűrű lombjai között, nemigen lehetett kiigazodni. A sziget burjánzó fái, mint egy hatalmas őserdő nyúltak el, s a rengeteg közepén lévő aprócska házikó láthatatlan maradt a kívülálló szemek elől.
 A kunyhót annak idején még Anthony Huntington építette, hogy ha esetleg vadászni szottyanna kedve, akkor itt kifújhassa magát, vagy ha egy kis magányra vágyna a családja elől.
Itt húzta meg magát  Henriett, elvileg az egyetlen élő ember, aki tudott az erdei lakhely létezéséről.
Azt hitte, itt biztonságban lehet, hogy itt senki nem találhat rá.
Szemeiben őrült kéj csillant meg, ahogy szenvedélyesen végigsimított a falon logó vadászpuskákon.
 Ölni akart, életeket kioltani. Megbosszulni a Huntington-okat.
A semmire nem jó, álszent barátját Harry-t, a másik két bandatagot, akiknek még a nevét sem jegyezte meg, a vörös hajú kis nyafka testvért, meg azt az  idegesítő sminkes lányt. 
Mindegyiket.
 Anyja és apja már nem éltek, a húga sem, ami azt jelentette, hogy az egész sziget az övé volt. De nem csak a sziget, hanem az egész vagyon, a hatalmas örökség, a mesés gazdaság. Nem hagyhatta, hogy rajta kívül bárki is élve elhagyja a szigetet. 
Senki nem érdemelte meg.
Egy gyönyörű mogyorószín puskára esett a választása. Az apja kedvencére.
Leakasztotta a falról, és a vállára csapta, majd megindult, hogy felkeresse leendő áldozatait.
Nem tudhatta még, hogy az utolsó lépéseit tette meg az életében.
A Valaki, a ház külső falának lapulva várt. 
Várta a vadat, hogy végre elhagyja a biztonságot nyújtó odvát.
Várta Henriett-et.
 Ahogy kilépett az ajtón a lány, ő nem tétovázhatott, rögtön cselekednie kellett, esélyt sem adva arra, hogy elsüthesse a fegyverét. 
Hang nélkül lopózott mögé, karjaival megemelte a hatalmas baltát.
A pengén megcsillant a levelek között beszűrődött aprócska napsugár, majd lesújtott vele.
A sötét vörös vér beszennyezte a tiszta a fémet, de a csapás nem volt halálos. 
Henriett összerogyott, nyakán egy hatalmas lyuk éktelenkedett, már csak percek voltak hátra az életéből. Fájdalomtól könnyező szemeit a támadójára emelte, hogy megláthassa az arcát.
- Hát te?-nyögte elképesztő undorral a hangjában, és utolsó erejével megpróbálta leköpni, de nyál helyett csak vér fröcsögött a szájából.
A balta újból lecsapott, s ezúttal egy szemernyi esélyt sem hagyott a túlélésre.
Az utolsó Huntington feje levált a testéről, a vérrel bepiszkolt szőke hajas fej a fűbe gurult.
A gyilkos arcán kaján mosoly ült ki, élvezettel szemlélte a művét.
Végre halott volt a lány, akinek szavai mint kések fúródtak mások szívébe, aki sohasem szeretett igazán senkit. Sem a szüleit, sem Laura-t, sem Harry-t. 
A gyilkosnak logikusan kellett gondolkoznia, tudta, hogy ide kell csődítenie a maradék társaságot, hogy tudomást szerezzenek a halálesetről.
A halott fejet elhelyezte biztonságos távolságban és ráakasztotta a ráillő dalszöveget. A fej nélküli véres, vékony testet pedig behurcolta a kunyhóba. 
A szoba közepére szórta az összes puskaport, amit csak talált, egy jó nagy kupacot létesítve, és belehelyezte az előre odakészített, több, mint egy méter hosszúságú gyújtózsinórt.
Meggyújtotta a legvégét, majd rohanni kezdett, ki a házból, hogy épbőrrel megússza a perceken belül bekövetkező hatalmas robbanást. Öt perce volt, hogy minél messzebbre érjen, de gyorsan futott, a lábai bírták a tempót.
 Amikor az eszméletlen hangos robaj felverte a sziget csöndjét, ő már árkon-bokron túl volt.
A madarak pánikszerűen rebbentek fel az égre, az erdő összes állata rohanva menekült onnan. 
A füst felcsapott az égre.
Egy fatörzs mögé bújt, itt várta be a többieket, akikre nem kellett sokáig várakozni. A terve bevált.
Mindenki belevetette magát az erdőbe, hogy megnézzék mi történt, hogy ki vesztette életét a robbanás folyamán. Neki pedig már csak annyi volt a dolga, hogy újból felöltse az álarcát, és mintha mit sem tett volna, csatlakozzon a társasághoz.

***

- Jézusom!-kiáltott fel lihegve Ginger, ahogy a bátyjával elsőként érkeztek a tetthelyre. A nagy robbanás a magasba röpítette az aprócska kunyhót, felégetve, elpusztítva mindent, ami a közelébe volt.

- Mégis ki halhatott most meg?-kérdezte félve Lou, és csak bízni tudott abban, hogy nem Harry volt az.

 De alig telt el pár perc és előbukkantak a várva várt göndör fürtök. 

Harry arcát, és egész testét sár és kosz borította, nadrágja széle enyhén parázslott.

- Már megint mi történt?-kérdezte halálra váltan, de a Tomlinson testvérek közül egyikük sem tudott rá választ adni.

 Nem sokkal később futva, remegve érkezett a helyszínre Sophie, bő, lenge inge meg volt szaggatva, s halálra váltan csatlakozott be a felettébb felemelő találgatásokba, miszerint ki lehet a legújabb halott.

- Zayn?-kérdezte Harry.

- Már órák óta nem láttuk őt.-válaszolt Ginger.

- Amint Gabriella meghalt, szétváltunk.-tette hozzá Louis is.

- Gabriella halott?-kérdezte elképedve Sophie és Harry, akik nem voltak jelen a díva kíméletlen haldoklásánál, de mielőtt Louis-ék elmesélhették volna a hátborzongató történteket, egy újabb alak bukkant elő a fák közül.

-Én élek. De ő már nem.-lépett elő Zayn, kezében Henriett fejét tartotta. A vér rácsöpögött a fiú kezeire, s a szőke tincsek leomlottak az ujjai között. A nyakára egy fehér szalag volt kötve, rajta az írás:

Words cut like knifes-Like i cut your neck

 Mindenki elborzadva ugrott vissza, Ginger öklendezni kezdett, Harry pedig hitetlenül vette át Zayn-től a egykori barátnője a fejét. 

Nem kiabált, nem kezdett sírni, nem is ájult el, csak egy halk imát mormolt el.

A vér szaga összekeveredett a robbanás füstjével, és azok, akik még ártatlanul álltak, tudták, hogy nincs sok idejük hátra, hogy a szűkölő körben bármikor rájuk eshet a sor. 

Már csak öten maradtak.

Kiderült a halott kiléte, a gyűlés véget ért, s ők újból szétszóródtak, bármiféle menedéket keresve.

***

- Ne aggódj, minden rendben lesz!-mondta Harry Sophie-nak egy sötét zugban, miután már mindenki elment, mikor már senki nem hallhatta őket. Felhúzta a lány bő ingét, és így napvilágra került a már enyhén gömbölyödő hasa. 

Hosszú ujjaival lágyan megcirógatta a domborulatot.

- Mindketten rendben lesztek. -suttogta.