2. Fejezet~Take them to another world

    Mindenki a hatalmas emeleti fürdőszobában toporgott, félelem és káosz uralkodott mindenütt, az alkoholszag belengte az egész helyiséget.
A szülők előkerültek.
Előkerültek, de nem voltak már életben. A csurig töltött fürdőkádba voltak mindketten belefojtva. Diana szőke haja összekeveredett a férje barna tincseivel. Laura zokogva, visítozva vonaglott a kövön, Henriett pedig összeroskadva, kifejezéstelen arccal bámult maga elé, Gabriella úgyszintén a könnyeivel küszködve hisztériázott.
- Anya!Apa! -kiabálta vég nélkül a szavakat Laura, de a szülei már nem válaszoltak neki, ők már sohasem fognak.
- Miért? -kérdezte Henriett, s a hideg csempék visszhangozták ezt az egyetlen aprócska kérdőszót, amire mindenki kíváncsi volt, de senki sem tudott rá választ adni.
 A többiek ledermedve állták körül a kádat, és a két lányt. Nem értették, mi folyik itt. Harry védelmezőn átkarolta Henriett-et, de az durván lerázta magáról a karját.
- Alkohol.-konstatálta Liam, amire már mindenki rájött. A fürdőkád tömény szesszel volt teletöltve. A tükörre Diana rúzsával volt felírva egy üzenet. A gyilkos üzenete.
Take them to another world
- Mint a dalszövegünkben .-borzongott meg Niall, Louis pedig eltakarta a húga szemét.
- Ezt neked nem kell látnod. -suttogta a holtsápadt Ginger-nek. Ők ketten pontosan át tudták érezni, mit érezhet most a két lány. Louis tizenhárom éves volt, a kicsi Ginger pedig épp akkor töltötte be a tizedik életévét. Egyszerű, boldog életet éltek a családjukkal, nem voltak se gazdagok, se híresek, se különlegesek, de mindenük megvolt, ami szükséges. Apa, Anya, fiú, lány, aprócska takaros ház a város végén. Aztán egy nap hirtelen, minden előzetes jel nélkül, összeomlott az idilli életük. A gyerekek otthon maradtak tanulni, a szülők pedig elindultak a szokásos mindennapi futásukra, de sohasem tértek vissza.
Ittas vezetés áldozatai lettek, közölte az árván maradt gyerekekkel a rendőr, a bűnös pedig meg sem állt, hogy segítsen, szívtelenül továbbhajtott, és hátrahagyta a két elgázolt testet.
- Mintha nekem is az apám lett volna. -sírta Gabriella. Alapozója sűrű patakokban folyt végig az arcán, a sminkje teljesen elkenődött, és most így emberibb volt, mint valaha. Liam biztatóan megszorította az kezét, látszott rajta, hogy nem tudja, hogyan segíthetne Gabriellán, hogy enyhíthetne a lány fájdalmán.
Vajon valódiak voltak a könnyei?
- De ki lehetett az? -kérdezte Harry, ahogy továbbra is letaglózva figyelte egykori producerük mozdulatlan testét, a férfiét, aki a főnökük volt, a férfiét, aki a barátnőjének az apja volt, a férfiét, aki pár órája még mosolyogva beszélt hozzájuk.
- Bárki is volt, esküszöm, megölöm!-kiabált Laura, szemeiben az őrület fénye csillant meg, Zayn-nek kellett melléugrania, és csitítva visszafognia.
- Itt van köztünk! -ejtette ki kíméletlenül a szavakat Henriett, amit mindenki sejtett, de senki sem mert eddig hangosan kimondani. -Nem lehet máshol, a szigeten csak mi vagyunk, a szüleim gyilkosa itt áll köztünk. -nézett végig jelentőségteljesen a társaságon.
 Zavartság alakult ki, a tekintetek tele voltak gyanakvással, félelemmel és bizonytalansággal, ahogy végignéztek a többieken, mindegyikük fejébe ott zakatolt: Ki lehetett?
 Sophie a kezeit tördelve állt az ajtóban, egészen eddig egy árva szót sem szólt, és ahogy Harry ráemelte a tekintetét, ott csillogott benne a kétely és a vád.
 - Azonnal segítséget kell hívnunk! -vette kézbe az irányítást Liam.
- El akarok tűnni innen, haza akarok menni! -mondta Gabriella, és ezzel a kijelentésével mindenki egyetértett. Csak el innen, el ebből a pokolból, ebből a horrorisztikus atmoszférából.
- A helikopter! -jutott eszébe Niall-nak a gondolat, ami az egyetlen menekvést nyújthatta volna.
- De mi legyen...velük? -nézett a kád felé enyhe undorral Zayn, karjaiban még mindig a remegő Laura-t tartotta.
- Azt hiszem, most az a legfontosabb, hogy megszabaduljunk innen, és a külvilág tudtára adjuk a történteket. -motyogta Louis, látszott rajta, hogy igyekszik erős maradni, de mélyen legbelül a saját emlékeivel küzd, és nagyon megviseli a látvány.
 Mindannyian kirohantak a partra, de a helikopter sehol sem volt. Egyedül a tenger zord hullámai és a végtelen kékség látványa fogadta őket. Egy árva hajó sem horgonyzott a kikötőben.
Egyedül voltak. Egyedül, elzárva a külvilágtól.
Összezárva a gyilkossal.
- Még mindig nincs térerő! -mondta lassan Harry, és kezdtek rádöbbenni, hogy kelepcébe kerültek, hogy sehogyan sem tudják felvenni a kapcsolatot az emberekkel. Gabriella újabb hisztériába kezdett, ami összekeveredett Laura folyamatos jajgatásával, aminek egyvelege csak rontott az egész helyzeten.
- Vissza kell mennünk a házba! -javasolta Sophie.
- Én nem bírom ki az éjszakát veletek! -nézett végig a többieken mérhetetlen megvetéssel Henriett, és valamilyen szinte igaza is volt.
 Ám végül senkinek sem fűlt a foga a bozótos, sötét, ijesztő erdőrengetegben töltenie az estét, és a kietlen part sem nyújtott volna nagyobb biztonságot.
 Némán, szótlanul kucorodtak le nyugovóra a ház távolabbi sarkaiban, minél messzebb a fürdőszobától, ahol még mindig ott lebegett Diana és Anthony. A vacsorához, még Niall-nek sem volt gusztusa.
- Louis! -súgta remegő hangon Ginger a testvérének. -Valamit el szeretnék mondani. -mondta, és egy csöndes helyre húzta, kicsit messzebb a többiektől.
- Amikor ti a parton szórakoztatok, én egyedül írtam a blogomat egy nyugágyban, félszemmel láttam, hogy Laura, Zayn és Niall eleinte hárman beszélgetnek, aztán Laura valamit mondhatott Niall-nak, mert ő sértetten elrohant a ház felé, és utána már nem láttam többet.
- Ginger, tudom, hogy idegtépő ez a helyzet, de nem gyanúsíthatod meg, pont az egyik legjobb barátomat. -csóválta a fejét Louis, de látszott, hogy elgondolkodott a hallottakon.
- Én csak elmondtam, amit láttam, gondoltam, most minden infó fontos lehet. -vonta meg a vállát a lány.

***

 Ahogy leszállt az éj, mindenki azt hitte, hogy képtelen lesz majd álomba szenderülni az adott körülmények között, de végül mégis sikerült mindenkinek. 

Majdnem mindenkinek.

 Reggel az első madár csiripelésére ébredt mindenki. Az asztalt valaki már megterítette, a reggeli tálalva volt, az édeskés hús illata ott lengett a levegőben.

 De az asztalon csak kilenc tányér díszelgett, mindegyikre ki volt már szedve a különösen fénylő,  vöröses hús.

Valaki hiányzott...

1. Fejezet~Elkezdődik a játék

  /Elérkezett az első hivatalos fejezet, ám ha még nem olvastad a prológust, akkor tedd meg még most gyorsan, mert fontos információk derülnek ki belőle!/

- Ginger, ne csináld már! Itt vagyunk ezen a csodálatos szépségű aprócska kis magánszigeten, a bátyád épp most forgatja a legújabb videoklippüknek az utolsó jelenetét, és te mást sem csinálsz, mint az Iphone-odon pötyögsz. - Igazán érdeklődhetnél egy kicsit. -kiabált Louis a húgának, miközben Sophie egy kevés púdert kent az arcára a felvételhez.
- Jól van na! -bukkant elő Ginger kelletlenül a vörös hajzuhataga mögül, és megeresztett egy erőtlen mosolyt a bátyjára. - Csak tudod még egyelőre nehéz megszokni a jelenlétedet, olyan régen láttalak. -tette hozzá ironikusan.
- Tudom, hogy ez a nyolchónapnyi turné nagyon sok idő volt, de most már itt vagyok, együtt vagyunk, és minden rendben lesz. -ölelte meg.
-Hé, Sarah, vagy Sophie, vagy tudom is én, eleget kenegetted már Louis arcát, viszont nekem nagyobb műszempillákra és több csillámporra lenne szükségem, lélegzetelállítóan kell kinéznem. -sipította  Gabriella, ahogy az eszméletlen magassarkú topánkáiban bukdácsolt a homokban.
- A nevem Sophie.
- És szerintem ennyi sminkkel is épp gyönyörű vagy. -ugratta nevetve Louis.
Gabriella az egyik leghíresebb fiatal amerikai énekesnő volt, pár éve robbant be a köztudatba, Anthony Huntigton befolyásos zenei producer segítette a pályáját már az első perctől fogva, és egyengette az útját egészen azóta. Férfiak ezrei hevertek a lába előtt, most pedig, hogy Anthony volt a producere a One Direction új videóklippjének, egyértelmű volt, hogy Gabrielláé lett a női főszerep, Liam barátnőjének a karaktere.
- Micsoda díva! -bukott ki Niall-ből, miután Gabriella tovább libbent egy újabb réteg vakolattal az arcán.
- Egész kedves is tud lenni, meg persze nagyon-nagyon gyönyörű.-válaszolta Liam.
- Húú, úgy látszik, itt valakinek rabul ejtették a szívét! -huhogták kórusban a srácok, Liam pedig szégyenlősen lesütötte a szemét.
- Na nyomás a kamerák elé, kezdünk! -bukkant fel a semmiből Anthony, és a felvétel hamarosan elkezdődött.
- Ügyes legyél kincsem!-nyomott egy hatalmas cuppanós csókot Harry ajkaira Henriett, Sophie pedig a szemét forgatva igazította meg még gyorsan Zayn arcát.
 Végül nagyszerűen ment minden, habár jó párszor újra kellett venni a zárójelenetet, mert Niall vagy tízszer elröhögte magát, amikor komoly, szenvedő arcot kellett volna vágnia, Zayn pedig az istenért sem tudta ritmusra csinálni a tánckoreográfiát.
- És végre készen vagyunk! -kiáltotta el magát végül Anthony, és mindenki ugrándozva lepacsizta a nagyszerű munkát. -Egy hajó most hazaviszi az összes személyzetet meg a fotósokat, de titeket srácok, meg persze téged Gabriella drágám, a feleségemmel Diana-val meghívunk vacsorára a házunkba, és estére pedig iderendeltem egy helikoptert, hogy mindenkit hazavigyen a szigetről.
- Nagyon jól hangzik ez a vacsora. -mosolygott Niall, ahogy a hasát simogatta.
- Úgyhogy itt is hagylak a parton titeket, és megyek, hogy segítsek a feleségemnek. Este hétre várunk mindenkit. -búcsúzott el.
- Lou, én nem akarok menni! -duzzogott Ginger.
- Ott leszek én, a fiúk, Gabriella, Henriett, meg Laura! Jó móka lesz, és egyébként se tudsz most egyedül innen hazamenni.
- Hát éppen ez az, hogy csak Gabriella, Henriett és Laura lesz ott. -bökött feléjük Ginger. Gabriella épp naptejjel kenegette gyönyörű egyenletes bőrét, Henriett Harry-t csókolgatta, Laura pedig egyszerre próbálta megnyerni Niall-t és Zayn-t. -Biztos vagyok benne, hogy mind nagyon jófejek, meg minden, de én úgy kilógok közülük. Legalább Sophie eljönne...
- Ha ettől jobb kedved lesz, akkor elintézem, hogy Sophie is jöhessen. -veregette hátba.-Mindent az én kis testvéremnek. -mondta, de már futott is, hogy csatlakozzon Liam-ékhez.

***

- Soph! Egyszerűen nem jöhetsz el a vacsorára!-vonta félre egy kicsivel később Harry Sophie-t, amikor senki sem hallotta őket.

- Márpedig el fogok. Ginger és Louis elintézték a meghívásom, ezek után igazán nem fogom visszautasítani.

- Te tényleg nem érzed, milyen kínos ez az egész nekem? Egy asztalnál ülni  a barátnőmmel, annak a szüleivel, akinek az apja egyben a producerünk is, és a karrierünk függ tőle, és még emellett veled, akiről mindenki csak azt hiszi, hogy egy egyszerű sminkes vagy. Nem kockáztathatunk!

- Harry, hónapok óta ígérgeted, hogy végre szakítasz Henriett-tel, és együtt lehetünk, de ez azóta nem történt meg. Nem kérheted tőlem, hogy most hazamenjek. Nem gondolod, hogy éppen ez lenne a feltűnő? Mert mégis, mi okom lenne kihagyni egy estét maga Anthony Huntington házában?

- Igazad van. -nyomott egy gyors csókot az ajkára .-De csak óvatosan és ügyesen. Nem szabad lebuknunk senki előtt. Szeretlek!

***

  Hét után nem sokkal a tízfős társaság éhesen toporgott a bejárati ajtónál. Laura és Henriett mentek elől, hiszen ők otthon voltak a hatalmas márványvillában.
 A házban kísérteties félhomály uralkodott, az asztal gyönyörűen meg volt terítve, a hófehér abroszon tizenkét hatalmas gyertya állt, de csak tíz volt meggyújtva közülük. Az egész étkezőt belengte az étel íncsiklandó illata.
De a szülők nem voltak sehol sem.
- Apuci! -kiabált Laura.
- Anya merre vagytok? Gyertek már elő! -idegeskedett Henriett is, de semmi válasz nem érkezett
- Megnézzük őket az emeleten, biztosan ott készülődnek. Mindig egy évbe telik, amíg Anya beszárítja a haját. -szólt Laura, és maga után rángatta nővérét, fel a hatalmas lépcsőkön.
- Olyan rossz érzésem van. -toporgott Zayn, ahogy a kandallón álló szobrokat figyelte, amiken táncot járt a gyertyák árnyéka.
- Nekem nem tetszik ez a hely, ráadásul térerő sincs. -tartotta magasba Ginger az Iphone-ját.
- Én egyszerűen csak éhes vagyok...- kezdte volna a szokásos hisztijét Niall, de mielőtt tovább ragozhatta volna, hogy mennyire hiányzik neki egy jó nagy adag csirke, vérfagyasztó sikoly hallatszódott az emeletről. Laura és Henriett hangja volt az.
A játék elkezdődött.

~Prológus~

Egy forgatás, ami egy véres rémálomba torkollik.
Egy sziget, ahonnan nincsen kiút. Egy sziget elzárva a külvilágtól.
Tizenketten vannak, de nem sokáig. A létszám egyre csökken.
Brutális gyilkosságok. Bosszú. Egy beteg elme. A múlt sötét titkai, végül mind egyszálon futnak össze.
A gyilkos köztük van, senki sincs biztonságban. Nem bízhatsz senkiben, a végén már önmagadban sem.
Egy jelentéktelen idegen, a legjobb barátod, a gyermekeid, a tulajdon testvéred, a szerelmed is az életedre törhet, s a szemed láttára halnak meg a számodra fontos emberek. Lehet, hogy te leszel a következő. És végül rá kell döbbenned, hogy senkit sem ismertél igazán.
De ki lehet a gyilkos?
Diana és Anthony Huntington, a negyvenes éveit taposó milliomos zenei producer, és az előkelő családból származó felesége? Az elkényeztetett tinédzser lányuk, Laura, vagy a mogorva nővére Henriett, aki Harry Styles barátnője?
Esetleg maga Harry Styles, az angyalarcú, göndörfürtös feltörekvő popsztár?
De ott van még a One Direction többi tagja is, a sötét tekintetű, titokzatos Zayn, akit sosem ismerhetsz ki igazán, Liam Payne a gondoskodó bandatag, és a mindig nyüzsgő, szőke Niall. Lehet, hogy mindez csak álca?
Vagy az árva testvérpár egyike a tettes? A bolondos Louis Tomlinson és  lázadó, vörös húga, Ginger?
Ám Gabriella Plamer, a gyönyörű, hiú színésznő, a One Direction legújabb klippjének a főszereplője, és Sophie Stone, a jelentéktelennek tűnő sminkes lány, az ő titkos kis viszonyával Harry-vel is mind gyanús.
De mi lehetne az indítékuk?
Melyikük kívánhatná tizenegy ártatlan ember halálát?
"A holdfény megcsillant a véreres szemein, és abban a pillanatban, hirtelen rádöbbentem, hogy  ő az, ő a gyilkos. Mindvégig azt hittem, hogy egyoldalon állunk, de tévedtem. És most eljött az én időm is, az idő, hogy ezúttal velem végezzen."